2. F E J E Z E T

Köszönöm szépen a feliratkozókat és azt az egy kommentet:)
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket, annak ellenére, hogy rövid.
xoxo.

A reggeli napsugár sárga fénye beragyogta az egész szobát. Swo ledobta magáról a fehér paplant és nyöszörögve nyújtózkodott ki. Ülő helyzetbe küzdötte magát, majd ereiben még a vér is megfagyott, mikor meglátta a szoba szemközti falán lévő ablakot. Az üvegen egy véres kéz lenyomat éktelenkedett, körülötte még több vércseppel. Nem. Nem nézem meg... De, de megnézem, gondolta, s fölállt, majd pizsamájában elindult ki az udvarra, majd lekanyarodott a ház sarkán.

Ott volt Ő. A fiú. Michael. Akit előző nap látott, ott feküdt vérbe fagyva, de nem holtan, bár már közel járt a halálhoz. Segélykérően pillantott rá, miközben kezét a gyomrára szorította.

  -  Mégis mi történt?  -  sietett oda a lány, s felsegíteni próbálta a fiút a földről, aki nyöszörögve a vállára dőlt és hagyta, hogy bevezessék a meleg lakásba.

Ruhája tépett volt, arcán alvadt vér volt.

  -  Hómedvék.  -  mondta, miközben a fájdalomtól összerándult a teste. Pedig erre nem elterjedt, gondolta Swo, majd sebes léptekkel a konyhában lévő szekrényekben kutakodott, gyógynövények után. De fogalma sem volt, mi lehet jó ilyesfajta sérülésre.

  -  Megharaptak?  -  kérdezte a kanapén fekvő fiút.

  -  Igen.  -  lihegte.

Swo lekapta a polcról a: 'Medvegyökér' címkéjű átlátszó üvegcsét, benne valami zöld fűszerhez hasonlító növénnyel.

A fiúhoz sietett aki már - már alig lélegzett, s teste kihűlt. Levette Michael kezét a sebről, és beleszórta a zöldségféleséget. A fiú teste pedig újból összerezzent. 

  -  Meg ne halj nekem.  -  suttogta Swo.

A fiú, mintha elmosolyodott volna, majd behunyta a szemeit.

  -  Ugye nem haltál meg?  -  rémült meg a lány, s fejét a fiú mellkasára helyezte, hogy halhassa szívverését. Még életben volt, csak a fájdalomtól elájult.

Pár órával később, Swoanna még mindig a földön ült a kanapé mellett, ahol a fiú feküdt. Olyan volt, mintha védelmezni akarta volna. Mikor pedig megunta a várakozást felöltözött, fogat mosott, reggelizett, majd ismét visszaült a fiúhoz.

Miközben telefonját nyomkodta, Michael felébredt, s hajával kezdett játszadozni. Milyen szép is lehetne volna, ha mindkettőjükben fellángolna a szerelem, csókot váltanának és boldogan élnének míg meg nem halnak. De nem. Ez itt az élet. És hát... Az nem ilyen.

  -  Kérlek ne.  -  néztem rá.

  -  Agresszív vagy.

  -  Te meg még mindig nem mondtad el, hogy kerültél  ide.  -  kontrázta a lány.

  -  Mert elájultam.  -  tárta szét a karját a fiú  -  Különben is. Ha én nem lennék valószínűleg halott lennél.

Swo kérdő tekintettel meredt a fiúra aki belekezdett a történetbe.

  -  Követtem a medve nyomait és ide vezettek, majd beakartam nézni az ablakon ki van bent. Aztán egyszer csak előugrott és rám vetette magát, de csak megharapott nem ölt meg.  -  magyarázta Michael.

  -  Tudod, hogy szólnak a legendák?

  -  Ne kezd már te is. Azok csak legendák.  -  rendezte le a fiú.
Swo csendben bámult a fiú arcába, gyönyörű zöld szemei kötötték le figyelmét.
  -  Most menj. Holnap suli és még nem tanultam.  -  közölte a lány, mindig is minta diák volt, persze nem túl népszerű.

A fiú tátott szájjal nézett rá. Szemmel láthatóan nem rajongott az iskola gondolatárért, sem pedig a tanulásért, ellenben Swoval. Annak ellenére, hogy rengeteg piszkálásnak van kitéve tudja, hogy építeni kell a jövőjét, ha valaha el akarja hagyni ezt a várost. Így pozitívan próbál hozzáállni a tanuláshoz, bár ez nem mindig sikerül.
  -  Ünneprontó vagy, remélem tudod.  -  tápászkodott föl a fiú  -  És csak, hogy tud... Bár még sosem láttál együtt van kémiánk.  -  mosolygott gúnyosan.
Swoannanak akkor hirtelen beugrott a fiú arca. Mr. Georgia óráján Ő ül a hátsó padsor, közepe táján.
A helyzet igen kínos volt, hiszen a lány eddig úgy kezelte Őt, mint egy sosem látott idegent.
Michael leporolta ruháját, s az ajtó felé vette az irányt, majd kilépett rajta, s maga után jól bevágta.
Swoanna még dadogott egy sajnálom félét, de azt a makacs természetű, Michael már nem halhatta.

***

Egy alapos fogmosás, reggeli és torna után Swo felkapta magára fekete, arany szegecsekkel díszített kabátját és elindult kocsijához. Mikor kiért hatalmas meglepetés érte.

A hó teljes mértékben elolvadt, a madarak csiripeltek, a hőmérséklet olyan 20 - 25 °C körül lehetett. Ez pedig január közepén lehetetlennek bizonyult.

Az Őrzők csak Februárra olvasztják el a havat. Valami nagy zűrnek kell lennie., gondolta Swoanna.

Igaza is volt. Először a Hómedvék, most meg ez. Valami nem stimmel.

Beérve az iskola rézből készített ajtaján, Swo rögtön kiszúrta, hogy minden diák nyáriasan van felöltözködve. Shortban és ujjatlanban a divatos lányok, halásznadrágban és fekete, a suli logójával díszített ingben a focista fiúk lézengtek a márvány padlóval borított aulában. Ellenben Swoanna, hosszú, sötét farmer nadrágot és fekete pulóvert viselt.

 Kínosan sietett - szinte futott - föl a terembe, ahol az ajtóban össze futott, a kifelé igyekvő Michael-el.